Jó retriever módjára Artur mindent a pofijában hurcol, és akkor érzi igazán jól magát, ha van valami a szájában.A fogain kivül, természetesen.Meg is ragadja rá az összes lehetőséget, hogy mindent, ami mozditható, azt beletömje a fejébe. Néha ezt eljátssza a nem mozditható dolgokkal is, amiből adódnak érdekes szituk. A sétányon lecsavarozott padot, bármennyire is szeretné, […] Tovább

Második gyerekkorunkat éljük a Vőlegénnyel. Elkezdtünk kutyát eregetni. Vizben. Oké-oké, tudom hogy eregetni sárkányt kell, és levegőben, de mindenki azzal főz, amije van, és különben is. Sárkányt eregetni uncsi. Bezzeg ebet! Na, ott van kihivás! Az egész úgy kezdődött, hogy kaptunk egy fülest. Nem, nem olyat, hanem egy jó tippet. Mégpediglen, hogy nem is messze […] Tovább

A mai történetet röviden, egyik kedvenc klasszikusommal tudnám összefoglalni:lány: Szeretsz?fiú: Megduglak, nem?Hát, ha nem is pontosan igy zajlott a dolog, de van pár párhuzam.Artur szerintem szerelmes.A Vőlegény szerint viszont nem, és én túlromantikus vagyok, mert a kutya csak altesti szükségleteit elégitené ki. (ld.: nagyon megkettyintene valakit… jelen esetben Dalmát).Nohát döntse el mindenki, hogy melyik véleménnyel […] Tovább

“Te kutya, te akkora paraszt vagy…”hangzott el pár napja egy kora reggeli időpontban a fürdőszoba mélyéről, a Vőlegény baritonján. Balszerencsémre, épp a savasodástalanitó citromos vizemet fogyasztottam a hálószoba magányában, mikor is, a fenti méltatást meghallva, kirobbanó röhögésemnek köszönhetően, lúgos kémhatásúvá varázsoltam a falat, és nyomattam rá, egy azóta is ott széplő absztrakt mintázatot. Igen, a […] Tovább

Artur szerencsére nagyon sportos kiskutya.A legfőbb kedvenc természetesen az úszás, de nem veti meg a futkározást, kirándulást, labdázást sem. Ez utóbbit magas szinten műveli golf-kosár-röp- és focilabdával is, ő MÉG abszolút nem csinál ügyet a MÉRETBŐL…A hétvégi kirándulás során felismertük, hogy az eb kiemelkedően jó – az általam mindig rettenetesen utált- magasugrásban is. Erre a […] Tovább