Kedves barátaink szőrös családtagjai testesitik meg Artur legvadabb, legromantikusabb, és legmerészebb álmait.

Igen, természetesen két kutyalányról van szó, akikbe hősünk az első találkozás óta döntésképtelenül és visszavonhatatlanul szerelmes. A szép őszi időre, és a meglehetősen kiürült tengerpartra való tekintettel, a múltkorában,  megbeszéltünk egy közös sétát, kutyafürdőzést. Ez utóbbinak külön örültem, ugyanis, ebünk nem tudom kikkel bandázik éjszakánként, de lassan rá lehetett könyökölni az őt körülvevő illatfelhőre. És persze nem utolsósorban remek lehetőségnek tűnt  a randi a célból is, hogy fejlődjön kicsit a lovagiasabb és romantikusabb énje. Jelenleg ezen a fronton meglehetősen hiányos kompetenciákkal rendelkezik, hogy úgy mondjam..

Hacsak, nem nevezhető fejlődésnek az, hogy a kiszemelt nőstényre most már nem mászik rá az első adandó alkalommal, hanem, először összedugja vele az orrát. Gondolom, itt udvarlás gyanánt elhangzik, hogy  “Hello, Artur vagyok, szép a szemed, dugunk?” és mire a kiválasztott egyet pislant, már rajta is van. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Artur még mindig csak gyakorlatozik. Azaz, még senkivel nem jött létre IGAZI és TELJES összeborulás. Amit most csinál, az leginkább egy sarlatán kiropraktorra hajaz: erőteljes csipőmozgásokkal kilazitja a kiszemelt nőstény összes alsóháti csigolyáját, és összenyálazza a tarkóját. Hozzáteszem, egy-egy ilyen “menet” után is teljesen fel van villanyozva, és olyan peckesen jár-kel, mintha legalábbis megdöntött volna egy teljes cheerleader csapatot.

Nosza, szép lassan elérkezett a csütörtök, és mivel délre beszéltük meg a talákozót, Artur reggel 8-tól kezdve a fejemen, a teraszon, a csilláron stb ugrált, és nem értette, hogy miért nem megyünk már sétálni, hiszen mindig korán szoktunk. 11 óra körül láthatóan feladta, és elkezdett gondolkozni, hogy most vajon miért van büntetésben. Ha ezen töri a fejét, illetve ha tényleg rossz fát tett a tűzre, akkor ezt nagyon látványosan csinálja: megtörten bámul maga elé, összegörnyed, összevonja a szemöldökét, leejti a fülét a bokájáig, és halkan nyüsszög. ( a performansz mindig eléri a célját: a Vőlegénnyel mindketten utolsó szemétládának érezzük magunkat minden ilyen alkalommal…) Mikor végre elindultunk, óriási örömmel vágtázott végig a főutcán, mig én megadóan lobogtam a póráz végén. Mondom nem is baj, most kitombolja magát, és kezelhetőbb lesz. Hát…ööö… nem teljesen egyeztek az elképzeléseink. Mikor realizálta, hogy a tengerpartot irányoztuk be, hatványozta az erőfeszitéseit, és úgy rohant, hogy szikrákat hányt a papucsom. Szerencsére sikerült befékezni a randiponton, ahol helyben futott tovább, kérdően rám tekintgetve, hogy mégis mire várunk, mikor ott a tenger???  Amint a pillantásomat követve meglátta ŐKET a távolban, szétomlottak a vonásai. Kihúzta magát, abbahagyta a lihegést, és önszabályozás céljából, belekapaszkodott a betonba az összes lábával. Sajnos, még saját magát sem sikerült befékeznie, igy egyszercsak váratlanul kilőtt, a felénk szökdécselő Vágyálmok irányába. A nem várt rántásra, én lazán megfejeltem a villanyoszlopot, igy halkan sikoltva beigértem Arturnak a hamarost eljövendő tengerparti kasztrálást, továbbá egyéb kinokat, amiket persze le se sz@rt.

Szerencsére közben odaértek a lányok is, igy átvergődtük magunkat a teniszpályán.

(Igen, tényleg vergődés volt,  de én kaptam a legtöbb pillantást a közel s-távolban elhelyezkedő férfiemberektől. Amire tök büszke lennék… ha… ezek a tekintetek női varázsomnak szóltak VOLNA… De nem. A szemekben egyértelmű rémület, szánakozás, és döbbenet tükröződött. Szerencsére ezek sem a nőiességemnek szóltak.. hanem az előttem  – álló farokkal- rohanó, gúvadt szemű, nyálzó szörnyetegnek, akit próbáltam féken tartani…kevés sikerrel.)

A partra érve konkrétan letéptem róla a pórázt, és egy pillanatig az sem érdekelt, ha világgá megy. Persze csak addig rohant, amig utól nem érte a hófehér Ellát, és az éjfekete Lunát, továbbá el nem kezdte a széptevését. A lányok először rá se bagóztak, fontosabb volt számukra a parti homok, a sirályok, a hullámok, és persze a LABDA! Ella és a labdája elválaszthatatlan páros. Szerintem, ha egyszerre lenne meteorbecsapódás, cunami, és atomtámadás, akkor is a labda biztonságba helyezése lenne az első. Bár rosszabb napjain Artur is fel tudja venni a gömb formátumot, azért még mindig nincs esélye a zöld golyóbissal szemben…Nem utolsósorban, a fehér gyönyörűség úgy hasitja a vizet bedobott játéka után, mint hat delfin. Artur persze tud úszni, de Ellával összehasonliva, a technikája erősen hajaz a fürdőkádi gumikacsáéra.

Okos ebünk, persze gyorsan felismerte a lehetőségeit, és bár kötelességtudóan bekisérte Ellát a teniszlaszti elejtésére, figyelme inkább a parton bóklászó negrólányka irányába kezdett terelődni. Luna persze kihasználta a gyötrődő szerelmes gyengeségeit, és fenékpucsitással, riszálással, homokdobálással tetézte Artur kinjait. Az eredmény nem maradt el. A vágytól hosszú csulacsikokat eregető lovag, játékosan végigkergette a tengerparton az imádat tárgyát, és még virágot is szerzett neki. Két óra hancúr elteltével kiütköztek az ebeken a fáradtság jelei, igy szedelődzködni kezdtünk. Artur a végjátékban azért kihasználta Ella labdagyengéjét, és mig a fehér lányka árgus szemekkel figyelte a zöld kincse (teniszlabda) elcsomagolását, gyorsan a hátára mászott párzási célzattal.

Ezzel három dologban is hibázott:

– Tényleg csak a célzat volt meg. (ld. fentebb, mit művel az eb szex gyanánt…)

– Ella rettenetesen kiröhögte a gerincét akupresszúrázó nyomoroncot.

– Luna teljesen besértődött a csélcsap lovag viselkedésén.

Hiába, van még mit tanulnia az ebnek a női lélekről.

Ja, és plusz bónuszként, a rengeteg lenyelt tengerviz hatására, Arturunk végigfosta a teniszpályát, itthon végighányta a teraszt, és egész estig úgy pörgött, mint akinek a kis seggébe feltuszkoltak két marék  Duracell elemet.

Úgyhogy azon tervem, mely szerint az eb jól le lesz fárasztva, továbbá, hogy művelődik kicsit udvarlás tekintetében… nem nagyon jött be.

Este a Vőlegény sem akarta elhinni, hogy szélvészként pörgő, és őt folyamatosan meghágni akaró négylábúja a fél napot a tengerparton töltötte két bombanővel. (Sőt, ha a Gazdikat is számitjuk, akkor néggyel!!! :)). Még szerencse, hogy jó sok kép készült az eseményről, különben én sem hittem volna el, látva a magából kifordult négylábút. Mindenesetre, azóta nem teszünk eleget ilyesfajta meghivásnak, ellenben hoztunk egy fájdalmas DÖNTÉST…