Kedves barátaink szőrös családtagjai testesitik meg Artur legvadabb, legromantikusabb, és legmerészebb álmait.
Igen, természetesen két kutyalányról van szó, akikbe hősünk az első találkozás óta döntésképtelenül és visszavonhatatlanul szerelmes. A szép őszi időre, és a meglehetősen kiürült tengerpartra való tekintettel, a múltkorában, megbeszéltünk egy közös sétát, kutyafürdőzést. Ez utóbbinak külön örültem, ugyanis, ebünk nem tudom kikkel bandázik éjszakánként, de lassan rá lehetett könyökölni az őt körülvevő illatfelhőre. És persze nem utolsósorban remek lehetőségnek tűnt a randi a célból is, hogy fejlődjön kicsit a lovagiasabb és romantikusabb énje.
Hacsak, nem nevezhető fejlődésnek az, hogy a kiszemelt nőstényre most már nem mászik rá az első adandó alkalommal, hanem, először összedugja vele az orrát. Gondolom, itt udvarlás gyanánt elhangzik, hogy “Hello, Artur vagyok, szép a szemed, dugunk?” és mire a kiválasztott egyet pislant, már rajta is van. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Artur még mindig csak gyakorlatozik. Azaz, még senkivel nem jött létre IGAZI és TELJES összeborulás. Amit most csinál, az leginkább egy sarlatán kiropraktorra hajaz: erőteljes csipőmozgásokkal kilazitja a kiszemelt nőstény összes alsóháti csigolyáját, és összenyálazza a tarkóját. Hozzáteszem, egy-egy ilyen “menet” után is teljesen fel van villanyozva, és olyan peckesen jár-kel, mintha legalábbis megdöntött volna egy teljes cheerleader csapatot.
Nosza, szép lassan elérkezett a csütörtök, és mivel délre beszéltük meg a talákozót, Artur reggel 8-tól kezdve a fejemen, a teraszon, a csilláron stb ugrált, és nem értette, hogy miért nem megyünk már sétálni, hiszen mindig korán szoktunk. 11 óra körül láthatóan feladta, és elkezdett gondolkozni, hogy most vajon miért van büntetésben. Ha ezen töri a fejét, illetve ha tényleg rossz fát tett a tűzre, akkor ezt nagyon látványosan csinálja: megtörten bámul maga elé, összegörnyed, összevonja a szemöldökét, leejti a fülét a bokájáig, és halkan nyüsszög. ( a performansz mindig eléri a célját: a Vőlegénnyel mindketten utolsó szemétládának érezzük magunkat minden ilyen alkalommal…) Mikor végre elindultunk, óriási örömmel vágtázott végig a főutcán, mig én megadóan lobogtam a póráz végén. Mondom nem is baj, most kitombolja magát, és kezelhetőbb lesz. Hát…ööö… nem teljesen egyeztek az elképzeléseink. Mikor realizálta, hogy a tengerpartot irányoztuk be, hatványozta az erőfeszitéseit, és úgy rohant, hogy szikrákat hányt a papucsom. Szerencsére sikerült befékezni a randiponton, ahol helyben futott tovább, kérdően rám tekintgetve, hogy mégis mire várunk, mikor ott a tenger??? Amint a pillantásomat követve meglátta ŐKET a távolban, szétomlottak a vonásai. Kihúzta magát, abbahagyta a lihegést, és önszabályozás céljából, belekapaszkodott a betonba az összes lábával. Sajnos, még saját magát sem sikerült befékeznie, igy egyszercsak váratlanul kilőtt, a felénk szökdécselő Vágyálmok irányába. A nem várt rántásra, én lazán megfejeltem a villanyoszlopot, igy halkan sikoltva beigértem Arturnak a hamarost eljövendő tengerparti kasztrálást, továbbá egyéb kinokat, amiket persze le se sz@rt.
Szerencsére közben odaértek a lányok is, igy átvergődtük magunkat a teniszpályán.
(Igen, tényleg vergődés volt, de én kaptam a legtöbb pillantást a közel s-távolban elhelyezkedő férfiemberektől. Amire tök büszke lennék… ha… ezek a tekintetek női varázsomnak szóltak VOLNA… De nem. A szemekben egyértelmű rémület, szánakozás, és döbbenet tükröződött. Szerencsére ezek sem a nőiességemnek szóltak.. hanem az előttem – álló farokkal- rohanó, gúvadt szemű, nyálzó szörnyetegnek, akit próbáltam féken tartani…kevés sikerrel.)
Okos ebünk, persze gyorsan felismerte a lehetőségeit, és bár kötelességtudóan bekisérte Ellát a teniszlaszti elejtésére, figyelme inkább a parton
Ezzel három dologban is hibázott:
– Tényleg csak a célzat volt meg. (ld. fentebb, mit művel az eb szex gyanánt…)
– Ella rettenetesen kiröhögte a gerincét akupresszúrázó nyomoroncot.
– Luna teljesen besértődött a csélcsap lovag viselkedésén.
Hiába, van még mit tanulnia az ebnek a női lélekről.
Ja, és plusz bónuszként, a rengeteg lenyelt tengerviz hatására, Arturunk végigfosta a teniszpályát, itthon végighányta a teraszt, és egész estig úgy pörgött, mint akinek a kis seggébe feltuszkoltak két marék Duracell elemet.
Úgyhogy azon tervem, mely szerint az eb jól le lesz fárasztva, továbbá, hogy művelődik kicsit udvarlás tekintetében… nem nagyon jött be.
Este a Vőlegény sem akarta elhinni, hogy szélvészként pörgő, és őt folyamatosan meghágni akaró négylábúja a fél napot a tengerparton töltötte két bombanővel. (Sőt, ha a Gazdikat is számitjuk, akkor néggyel!!! :)). Még szerencse, hogy jó sok kép készült az eseményről, különben én sem hittem volna el, látva a magából kifordult négylábút. Mindenesetre, azóta nem teszünk eleget ilyesfajta meghivásnak, ellenben hoztunk egy fájdalmas DÖNTÉST…
