Kajapara

1.0Golden a családbanhttps://goldenacsaladban.cafeblog.huGoldenGazdihttps://goldenacsaladban.cafeblog.hu/author/andreakiss/Kajapara Artur meglehetősen válogatós kiskutya, továbbá hamar megunja az egyhangú étkezést. Mindenhol azt olvasni -illetve az állatorvos is ezt erősitette meg- hogy a jobb minőségű, kölyöknek való száraztápok ideálisak az ebnek. Tartalmaznak minden vitamint, ásványi cuccot..etc. Igen ám, de a mi négylábúnk, hosszabb távon egyáltalán nem érzi a tápokat ideálisnak, sőt úgy viselkedik, mintha azok roncsolnák a szervezetét. Még a tálkáját is nagy ivben elkerüli, ha az olyan szárazétket tartalmaz, ami éppen akkor nem szimpatikus. <a href="http://1.bp.blogspot.com/-49lVnCVTc6A/URTCt71ZtfI/AAAAAAAAAFo/aM2ijUc1mZY/s1600/hami.JPG"><img border="0" height="213" src="https://goldenacsaladban.cafeblog.hu/files/2013/02/hami.jpg" width="320"></a>Ezért jelenleg 4 féle dryfood van itthon, az alábbi variációkban: - halas - idősebb csirkés - vegyeses - vaniliás... Iiigen... az utóbbi némi magyarázatra szorul: ez egy kétségbeesett kisérletem volt, hogy hátha... A kutya egyszer evett belőle nagy lelkesedéssel, aztán persze ez is feketelistára került. De, a jelek szerint vannak olyan elborult izlésű állatok, akik ezt szeretik, mert gyártják a terméket, és fogy is. Bevallom, én nem vagyok hozzászokva, hogy saját háztartásban kelljen kielégitenem egy finnyás egyedet, mert a Vőlegény baromi hálás közönség, ha kajáról van szó. Bármit szivesen elfogyaszt, ami nem L-el kezdődik, és ECSÓ-val végződik, továbbá amiben nincs cékla, ellenben szerepel az alkotóelemei között hús. Úgyhogy a négylábú kényes gusztusa kezd kifogni rajtam. Pláne úgy, hogy a séták alatt mindent, de tényleg MINDENT a szájába töm. Kiemelkedően imádja a különböző izesitésű földeket, úgyis, mint: tengerisós, tulipánhagymásos, dalmatapisis, macskaalmos. Aztán köretnek -vigyázva a vonalaira-, jöhetnek a zöldnövények és virágok, bármilyen mennyiségben. Salátaként falat fogyaszt, nagy-nagy szeretettel, ebben kedvencei a fehérre festettek, de a szineset sem utasitja el. Nekünk sajnos hószinű fal van a teraszon. Azaz csak volt, mert arturmagasságban meglehetősen hiányos már a festés-vakolás. <a href="http://1.bp.blogspot.com/-FCh2czo_yK4/URTCvXH02TI/AAAAAAAAAF4/UF49PcOKEV4/s1600/nasi.JPG"><img border="0" height="213" src="https://goldenacsaladban.cafeblog.hu/files/2013/02/nasi.jpg" width="320"></a>Végül nasinak leküld pár kavicsot, fatörmeléket, csipeszdarabot, kagylóhéjat, gittet, fugát...(igen, addig ügyeskedik, amig kiszedi a helyéről... és ha nem tudom időben elszedni tőle, akkor megeszi) Bezzeg, a hiper-szuper pedigrés hami az smafu... Azt már az elején tisztáztuk a Vőlegénnyel, hogy a kutya nem azt eszi, amit mi, és pláne nem etetjük asztalról, ledobálva neki a maradékot, eztazt. Egyrészt, szerintünk nem túl gusztusos szokás, másrészt, meg nem akartuk, hogy a kutya kunyeráljon. Megvan neki az edénykéje, abba kap enni meghatározott időnként. Egy dologban tettük kivételt, ha narancsot, vagy almát eszünk, abból ő is mindig kap egy-egy cikket. Azért az meglehetősen bohókás, hogy a kutya nem izgul be a sonkára-kolbászra-csirkecombra, viszont ha narancsot lát, a csillárig ugrál örömében:) Ehhez kapcsolódik az eddigi egyetlen elemelése is... A heti bevásárlás alkalmával az ismertek mellé, mindig meglepjük magunkat valami egzotikusabb gyümölccsel, amire itt nem kell hitelt felvenni, mert egész emberi áron hozzá lehet jutni. Azon a héten a khaki (igen, ezt tényleg ÚGY kell kiejteni, ami kicsit bizarr, viszont maga a gyümölcs irtó finom) volt soron, amit este fel is szeleteltem vacsora utáni nasinak, és bevittem a nappaliba, az ALACSONY dohányzóasztalra. A Vőlegény éppen a bitek világában tartózkodott, ölében a notebookjával, de bólintott, mikor kértem, hogy figyeljen az ebre, merthogy asztalon a kisértés. A szokatlan csöndre és halk csámcsogásra fel is figyelt. Utólag rekonstruálva az eseményeket Artur valószinűleg narancsként azonositotta a khakit, és tudta, hogy azt szereti. Érezte ő, hogy a tányér nem neki lett odarakva, viszont beindult a nyálképződése, és az alkalmas pillanatban elcsent EGY szelet gyümölcsöt. Azzal elsasszézott a helyére, majd megkisérelte azt némán elfogyasztani, ami mission impossible, ugyanis képtelen csöndben gyümölcsöt enni. Úgy csámcsog és cuppog, mint egy kevésbé szocializált vadmalac, aki nem megfelelő méretű protkót kapott az SZTK-ban. Ennek megfelelően le is bukott, és mikor szóvá tettük a lopást, bűntudatosan nézte a szekrény lábát. Persze, amikor ténylegesen magunkhoz vettük volna a gyümölcsöt este, azért bepróbálkozott egy legális kéréssel is, de elfogadta és megértette, amikor kiröhögtük. A gyümölcsökön kivül, szereti még a kutyanasikat is, melyeknek unalmamban elolvastam az összetevőit a múltkor. Meg is nyugodtam, látva hogy tartalmaznak bőven E-vitamint, illetve hogy a gyártók vigyáznak arra is, hogy a fogyasztó megkapja a megfelelő szintetikus matériát is a kis testébe. <div><a href="http://2.bp.blogspot.com/-t2OnI3aynAk/URTCuAlmKZI/AAAAAAAAAFs/5ks_JW2Y-KU/s1600/konyha.JPG"><img border="0" height="320" src="https://goldenacsaladban.cafeblog.hu/files/2013/02/konyha.jpg" width="213"></a></div>Ezen felbuzdulva kitaláltam, hogy alkotok az állatnak valami kevésbé vitamindúsabb ebkekszet itthon, amit fogyaszthat jutalomfalatként. A Gugli segitségével egész jó és gyorsan elkészithető recepteket találtam, és fellelkesitettem Arturt, mondván: Sütök neked finomat! Mivel jó kölyökkutyához mérten, nagyon szereti a hasát, megértve hogy kajáról, sőt NEKI KÉSZÜLŐ kajáról van szó, el sem mozdult mellőlem, és a tűzhelyet is őrizte a megfelelő fázisban. Az elkészült keksznek nagy sikere volt 3 egész napig. Azóta nagy ivben lesz**ja ha ilyet adunk neki, és az arcából itélve nem jutalom, hanem büntifalatkának tartja a cuccot. Úgyhogy tovább trükközünk a kajával. Mostanság a száraztápot apró darabkákra vágott virslivel, vagy maradék baconszalonnával dúsitjuk, és igy egész jól elfogy. Ha ezt is megunja, úgy gondolom, hogy beszerzek egy kiló gittet, és azzal fogom kiegésziteni a hamiját, vagy darabolok bele téglaféléket hátha... rich