Az van, hogy az ebet tanitgatjuk a közlekedésre. Mármint póráz nélkül, mert jó lenne, ha adandó alkalommal nem rohanna be egy úthenger alá, ha valahogy sikerül elszöknie.Odáig már nagyon jók vagyunk, hogy pórázos séta közben, leül az útpadkán, és csak engedéllyel indul tovább.Többnyire…Na most a gondok itt kezdődnek. Hogy többnyire. Ugyanis, ha meglát valami rettentő […] Tovább

Megvilágosodtam…Az eb buzgó vallásgyakorló.A puncizmus egyik elsőszámú hive.Vannak még rajta kivül hasonlóan elkötelezettek a csapatban, de Artur meggyőződése kikezdhetetlen. Tegnap este majdnem áldozatot is bemutatott, egy szerencsétlen, és kissé elbambult veréb személyében, igy akarván bevágódni Maggie-nél. Igazság szerint a hófehér retrieverlány a gesztust igy is nagyra értékelte, továbbá, a felé irányuló szüntelen rajongás is elnyerte tetszését, […] Tovább

Artur kalandjai a továbbiakban fészbukon elérhetők. A blog is megmarad…legalábbis egy ideig biztosan. FB elérés: Artur – Golden a családbanKutyabarátok felé a megosztást megköszönjük  Tovább

Artur úgy gondolja, hogy ő egy szexisten.Sőt,  igazából meg van győződve róla, hogy Ő maga a Szexisten!És nem érti, hogy ezt mások nem értik…Na most ebből azért adódnak konfliktusok, pláne, mert a futtatóban egyik-másik négylábú fiatalembernek szintén a lepedőakrobatizmus az ars poeticája.Minden elfogultság nélkül, Artur hite kiemelkedik a mezőnyből, tettrekészségével együtt. A gyakorlati kivitelezéssel ugyan […] Tovább

Neeem, ez most nem egy La Fontaine-féle tanmese lesz, bár tanulság van benne bőven. Mindenesetre jelzem, hogy 16-os karikás a történet, és sajtról, meg hollóról nem lesz benne szó. Továbbá Murphyt szerintem mindenki ismeri, a róka meg nem a Vuk, hanem a másik….Az történt, hogy a csontevészet másnapján úgy gondoltam, végrehajtom a rég esedékes Arturfürdetést, hátha […] Tovább

Ismét nem jelentkeztem egy ideje, dehát nyár van, igy Artur legnagyobb örömére -és természetesen a mienkre is- érkeznek az újabb és újabb játékok. 🙂 Azaz, van elfoglaltság bőven, emiatt a blogra kicsit kevesebb idő jutott. Na nem azért, mintha az eb közben megtért volna, és földre szállt tüchtig angyalkaként viselkedne….áááá…továbbra sem teljesen normális, és továbbra […] Tovább

Jó retriever módjára Artur mindent a pofijában hurcol, és akkor érzi igazán jól magát, ha van valami a szájában.A fogain kivül, természetesen.Meg is ragadja rá az összes lehetőséget, hogy mindent, ami mozditható, azt beletömje a fejébe. Néha ezt eljátssza a nem mozditható dolgokkal is, amiből adódnak érdekes szituk. A sétányon lecsavarozott padot, bármennyire is szeretné, […] Tovább

Második gyerekkorunkat éljük a Vőlegénnyel. Elkezdtünk kutyát eregetni. Vizben. Oké-oké, tudom hogy eregetni sárkányt kell, és levegőben, de mindenki azzal főz, amije van, és különben is. Sárkányt eregetni uncsi. Bezzeg ebet! Na, ott van kihivás! Az egész úgy kezdődött, hogy kaptunk egy fülest. Nem, nem olyat, hanem egy jó tippet. Mégpediglen, hogy nem is messze […] Tovább

A mai történetet röviden, egyik kedvenc klasszikusommal tudnám összefoglalni:lány: Szeretsz?fiú: Megduglak, nem?Hát, ha nem is pontosan igy zajlott a dolog, de van pár párhuzam.Artur szerintem szerelmes.A Vőlegény szerint viszont nem, és én túlromantikus vagyok, mert a kutya csak altesti szükségleteit elégitené ki. (ld.: nagyon megkettyintene valakit… jelen esetben Dalmát).Nohát döntse el mindenki, hogy melyik véleménnyel […] Tovább

“Te kutya, te akkora paraszt vagy…”hangzott el pár napja egy kora reggeli időpontban a fürdőszoba mélyéről, a Vőlegény baritonján. Balszerencsémre, épp a savasodástalanitó citromos vizemet fogyasztottam a hálószoba magányában, mikor is, a fenti méltatást meghallva, kirobbanó röhögésemnek köszönhetően, lúgos kémhatásúvá varázsoltam a falat, és nyomattam rá, egy azóta is ott széplő absztrakt mintázatot. Igen, a […] Tovább